Súlyemelés: az ólomsúlyú Nagy Péter szakaszvezetőként kísérli meg a szinte lehetetlent
A háromszoros olimpikon, Eb-bronzérmes Nagy Péter immár a sportszázad szakaszvezetőjeként küzd a súlyokkal, és a tizenötödik Európa-bajnokságára készül. Ha ott akar lenni a párizsi játékokon, legalább 410 kilót kell emelnie a kvalifikációs időszakban.
A hétvégén kezdődő Eb-n még nem, de az őszi vb-n már mutatnia kell valamit (Fotó: AFP)
– Milyen rangot biggyeszthetünk a neve mögé?
– Szakaszvezető… Előtte önkéntes műveleti tartalékos hadnagy.
– Mi volt a feladata korábban?
– Még 2021 októberében kerültem a honvédség állományába, és a szegedi toborzóirodán dolgoztam. De mentem rendezvényekre előadni, iskolákba tájékoztatót tartani, vagy ha valaki önként jelentkezett, végigkísértük egészen az átadásig az alakulatához. Alapvetően irodai munkát végeztem.
NAGY PÉTER EB-SZEREPLÉSEI
2007.: 8. (376 kg)
2008.:10. (380 kg)
2009.: 5. (408 kg)
2010.: 8. (391 kg)
2012.: 7. (412 kg)
2013.: 6. (409 kg)
2014.: 7. (411 kg)
2015 .: 4. (417 kg)
2016.: 6. (414 kg)
2017.: 6. (405 kg)
2018.: 3. (416 kg)
2019.: 9. (404 kg)
2021.: 8. (404 kg)
2022.: 8. (376 kg)
– Minek köszönhető a változás, a rangmódosulás?
– Szerettem volna a sportszázad tagja lenni, ám ismereteim szerint ehhez a Bp. Honvéd színeiben kell sportolni, csakhogy a Honvédnak nincs súlyemelő-szakosztálya. El is engedtem a gondolatot, aztán tavaly a korábbi kiváló cselgáncsozó, a sportszázad parancsnoka, Krizsán Szabolcs biztatott, adjam be az önéletrajzom. Szeptemberben éltem is az alkalommal, januárban volt egy elbeszélgetés, március hatodika óta pedig a sportszázad szakaszvezetőjének mondhatom magam.
– Mégsem feltétel a Bp. Honvéd tagjának lenni?
– Nem, sőt állítólag úgy is lehetnék honvédos, hogy nincs szakosztály, de továbbra is szegedi színekben versenyzek. Mosolygok rajta, harminchét évesen értem el, hogy fizetésért sportolok… A toborzóirodán nyolc órát dolgoztam, kevesebb idő jutott az edzésekre, míg most kizárólag a súlyemelésre koncentrálhatok. Csak bizonyos rendezvényeken kötelező részt vennem, például májusban Szentendrén lesz egy emléktábla-avatás.
– Nemrég ünnepelte megszületésének százhetvenötödik évfordulóját a Magyar Honvédség, ez alkalomból ugyanennyi kilométer lefutására biztatták a honpolgárokat – ön viszont maradt a kaptafánál, és kilóban teljesítette a penzumot.
– Még az irodán kérdeztek rá, mi lenne, ha én így emlékeznék meg az évfordulóról. Tetszett az ötlet, beszerveztek egy videóst is, és szerintem látványos, egyedi lett az ötven másodperces végeredmény, amely a YouTube-on is látható.
– Itt elég volt a százhetvenöt, de nagyon kevés a részvétel kivívásához a párizsi olimpiára. Harminchét éves, legutóbb két esztendeje jutott négy mázsa fölé összetettben, és miután a százkilenc kilós kategória nem olimpiai műfaj, legjobbjai – akik közül néhányan négyszáz kiló fölött tudnak teljesíteni – is az ólomsúlyban kénytelenek kvótát szerezni. Egyetért, hogy nem önt segítik ezek a körülmények?
– Nem állíthatom az ellenkezőjét, és tény, a csökkentett súlycsoport-, illetve kvótaszám miatt is minden eddiginél nehezebb feladat a párizsi kvalifikáció – mégis komolyan gondolom, és lássuk be, így is nekem van a legnagyobb esélyem a magyarok közül. Sok külső körülmény közbeszólhat, például hogy országonként legfeljebb hárman indulhatnak az öt kategóriában, de lehetnek eltiltások is.
– Mi a kötelező minimum, amely reményt adhat?
– Nyilvánvalóan négyszáztíz kiló fölé kellene jutni a kvalifikációs időszakban. Már lassabban regenerálódom, éppen ezért jobban oda kell figyelnem magamra a hétköznapokban is. A fizikai állapotom rendben van, miként a lökésem is, ellenben a szakítás valamiért még nem áll össze. Egy hónapja vagyok tagja a sportszázadnak, azaz egy hónapja figyelhetek kizárólag az edzésekre, ami még kevés, hogy a hamarosan kezdődő Eb-n jó eredményt érjek el. Jerevánban háromszáznyolcvan-háromszázkilencven kiló a reális, de a szeptemberi vébén már mutatni kell valamit.
