Magyar Súlyemelő Szövetség

Göcsej Kupa rajtlista és versenyprogram

Érdemes volt személyesen jelen lennie a Magyar Súlyemelő Szövetség elnökének, Dobos Imrének a jereváni Európa-bajnokságon, amely felnőtt Eb volt ugyan, de a csapatunk zömét alkotó fiatalok a tapasztalt riválisok között sem vallottak szégyent: a többség csúcsokkal igazolta beválogatása helyességét.

Az erős emberek 101. kontinensviadalának adott otthont az örmény főváros az elmúlt napokban, s bár a felnőtt korosztály Európa-bajnoksága volt ez, a hétfős magyar együttesből öten is az ifjabb generáció képviseletében mérették meg magukat a jereváni csúcsösszejövetelen. És nem találtattak könnyűnek…

Pedig a korossági versenyt „felfelé” nem ők nyerték: életévük alapján rendre súlycsoportjuk legfiatalabbjai között mérlegeltek színre lépésük napján, mi több: az elsőként versenyző, 55 kilós Kecskés Karina a teljes Eb-mezőnyt tekintve is az élbolyba került a „zsengeségi” különviadalon. Egészen pontosan a debreceniek 17 esztendős talentumánál a 172 hölgyinduló közül csupán hatan voltak fiatalabbak, súlycsoportjában pedig senki… Ám nem csupán életkora miatt érdemelt megkülönböztetett figyelmet a korábbi kitűnő súlyemelőből lett edző-édesapa, Kecskés Zoltán leánya. Karina ugyanis, aki az Eb-sorrendben kilencedikként végzett, átírta a magyar junior csúcslistát Jerevánban: szakításban kétszer, lökésben és összetettben pedig egyszer-egyszer javított a kategória addigi korosztályos legjobb eredményein.

„Csapatunk öt fiataljának legfiatalabbja, Kecskés Karina nem várt jó szereplést produkált. Országos rekordokat emelt, kiváló versenyeztetéssel és rendkívül bátor versenyzéssel nagyon meglepte a felnőtteket, ennek nagyon örültünk”

– mesélte honlapunknak hazaérkezése után Dobos Imre, a sportág hazai szövetségének első embere, aki csak azt sajnálta, hogy személyesen a debreceniek üdvöskéjének fellépését még nem láthatta, mert az Eb rajtja egybeesett az MSSZ közgyűlésével, így csak később utazhatott Jerevánba.

Már ott volt viszont a 20 éves, kecskeméti Árva Cintia és a 19 esztendős, békési Fekécs Szilárd versenyén, akik szintúgy nem maradtak adósak a méltánylandó eredménnyel.

„Szilárdtól, aki összetettben 12. lett, helyezésben jobbat vártunk, meg szakításban is, de végül lökésben, mint junior,

hozta szokásos országos csúcsát, az elvárásnak megfelelően szerepelt, ráadásul a súlycsoportjában, a 81 kilóban ő volt a legfiatalabb induló

– mondta az elnök. –

Cintia is megint magyar csúcsot ért el 59 kilóban, a 101 kilós lökés ráadásul felnőttcsúcs is, de mi elsősorban a korosztályos sikert, az U23-asok közöttit várjuk nála is,

és ő arra készül elsősorban.”

Az elnök kitért a szintén a 23 év alattiakhoz tartozó utánpótlás Európa-bajnokokra, az ezúttal egyformán a 87 kilogrammba nevezett két lányra, a 21 éves szombathelyi Boros Viktóriára és a 22 esztendős békéscsabai Mitykó Veronikára is.

„Helyes döntést hoztak a szakemberek, amikor a tavalyi súlyos sérüléséből még nem teljesen felépült Boros Vikit visszaléptették,

még első gyakorlata előtt. A bemelegítésnél úgy látták, rásérülhet, s nem kockáztattak. Mitykó Veránál úgy láttam, meglepte a kínálkozó lehetőség, hogy simán pontszerző lehet, s ez érződött a szakításnál, görcsösen versenyzett. A második lökésére jött ki úgy, hogy láttam az arcán, megszűnt az a borzalmas feszültség. Az elsőnél még rettenetesen izgult, alig bírta megfogni, de

meg kell őt is dicsérni, mert nagyot harcolt, három jó gyakorlatot csinált, s az 5. helye összetettben, a pontszerzése teljesen rendben van, szép eredmény.”

Dobos Imre fontosnak tartotta még hangsúlyozni, hogy az örmények nagyszerű Európa-bajnokságot rendeztek, noha először voltak házigazdái a súlyemelők kontinensviadalának.

 „Fantasztikus Eb volt minden tekintetben, kiváló volt a szállás, az egy ágyas szobák, a szállítás, és maga a versenyrendezés is nagyon színvonalas volt” – mondta.

(Kiemelt képünkön: Kecskés Karina volt a csapat egyik legjobbja Forrás: mssz.hu)

Forrás: utanpotlassport.hu, nemzetisport.hu

Vasárnap, április 23-án zajlott le a Hajdu Kupa kiemelt verseny Tégláson. Nagy László szakosztályvezető nagyon színvonalas versenyt rendezett a résztvevők megelégedésére.

Garamvölgyi Kasszandra (Békéscsabai SSZSE) 2, míg Nagy Zsolt (Békési TE) 5 új korosztályos csúccsal emelte a sportesemény nívóját.

Gratulálunk az eredményekhez és a rendezéshez!

Budapest, 2023. április 23.,  vasárnap (MTI) – A  jereváni súlyemelő Európa-bajnokságon  hetedik lett összetettben Nagy Péter, aki a magyar csapatból utolsóként, vasárnap lépett fel az ólomsúlyúak 16 fős mezőnyében.

            A szegediek 37 éves versenyzője, akinek ez volt a 15. Eb-je, a kontinensviadal eredményközlője szerint két-két jó gyakorlatot bemutatva szakításban 168, lökésben 213 kilóig jutott, s mindkét fogásnemben a nyolcadik lett, míg a 381 kg-os összteljesítménye – több rivális kiesésének is köszönhetően – a hetedik helyezést jelentette számára a plusz 109 kilósok között.

            A 18-szoros országos bajnok előzetesen azt mondta: 380 és 390 kilogramm közötti eredményt vár magától az örmény fővárosban. Úgy fogalmazott, hogy a reméltnél kevesebb edzés miatt „kicsit leépült”, s most újraépíti magát a párizsi olimpiára kvalifikáló időszakra, amelynek egyik első állomása volt a jereváni Eb.

            Az eddig három olimpián megfordult, tavalyelőtt Tokióban hetedik Nagy Péter úgy vélekedett, hogy ha a sérülések elkerülik, s tényleg hibátlan lesz a felkészülése, akkor szerinte meglesz a 400 kiló feletti összetett.

„Ami pedig kell a párizsi kvalifikációhoz, az 410 kiló, tehát ahhoz egy nagyon jó versenyformát kell kifogni, de hát arra még van bő egy évem” – fogalmazott.

A vasárnap véget ért Európa-bajnokság zárónapján versenyzett a női ólomsúlyban a szombathelyi Haladás VSE emelője, Gyürüs Barbara, aki vetélytársnői mögé szorulva a 11. lett összetettben (191 kg), szakításban (87) és lökésben (104) egyaránt.

Forrás: MTI

 Budapest, 2023. április 21., péntek (MTI) – A jereváni súlyemelő Európa-bajnokságon a magyar csapatból utolsóként, vasárnap lép fel Nagy Péter, a szegediek ólomsúlyú versenyzője, akinek ez lesz a 15. Eb-je.

    A 37 évesen is elnyűhetetlen sportoló január közepétől készül, és az örményországi kontinensviadal lesz az idei első nagy megméretése azon az úton, amely a selejtezős állomásokon keresztül a jövő nyári, párizsi olimpiáig vezet. A jereváni Eb már része a kvalifikációs sorozatnak, de Nagy Péter ezen az erőpróbán még nem vár sokat magától.

    „Szegeden, az év elején mostoha körülmények között, 10-11 fokos, fűtetlen teremben kezdtem meg az idei felkészülést. Nem volt kellemes a hidegben, de csinálta az ember, napi egy edzéssel, egészen március közepéig tartott ez az állapot – mesélte Jerevánba indulása előtt a Szegedi LSK ólomsúlyúja az MTI-nek. –  Sajnos, a tervbe vett két hét edzőtábornak a fele valósult meg, mert tele volt Tata, ahol egy hetet tudtak biztosítani április elején. Utána megint itthon edzettem, s a mostani, elutazás előtti napokat is hazai tréningekkel töltöm.”

    Nagy Péter – aki eddig három olimpián indult, s legutóbb, tavalyelőtt Tokióban hetedik volt, az Európa-bajnokságokon pedig három bronzérmet gyűjtött – elmondta, hogy az erővel nincs gondja.

    „Valamiért viszont a technika nem akar összeállni. Erőben ott vagyok, ahol korábban topformámban voltam, de ez a szakításban és a lökésben nem mutatkozik meg, pedig akkor se húztam jobban a súlyokat, akkor se guggoltam nagyobb súlyokkal” – jelentette ki. Hozzátette, hogy a miértre még maga sem tudja a választ.

    „Ebben valószínűleg benne volt, hogy munka mellett csak napi egy edzést tudtam vállalni, kicsit leépültem, s most újra fel kell építeni magam a kvalifikációs időszakra, ez azonban nem megy egyik napról a másikra – mondta. – Ezért az Eb-t illetően nincs is igazából nagyobb elvárás magammal szemben. Ha 380-390 kiló között tudok emelni, én annak nagyon fogok örülni, ha esetleg nem, akkor sincs semmi gond, mert a következő kvalifikációs versenyek egyikén kell nagyot emelni. Ha a sérülések elkerülnek, s ha tényleg egy hibátlan felkészülés lesz, akkor szerintem meglesz a 400 kiló feletti összetett. Ami pedig kell a párizsi kvalifikációhoz, az 410 kiló, ahhoz egy nagyon jó versenyformát kell kifogni, de hát arra még van bő egy évem.”

    A 18-szoros magyar bajnok Nagy Péter az Eb zárónapján, vasárnap délután szerepel a plusz 109 kilósok A csoportos versenyén.

Forrás: MTI

Ha egy sportágban szerényebben mennek a dolgok, mint évtizedekkel korábban, akkor azzal kell beérnünk, hogy visszalapozunk az emlékek könyvében. Sajnos a két legnagyobb egyéniségünk, Földi Imre és Veres Győző már régen nincsenek közöttük, de ugyancsak igen régen elmentek még sokan mások, így Szűcs Lajos, Holzreiter Sándor, Ecser Károly, Tóth Géza, Horváth György, Szarvas Gábor és még folytathatnám a névsorolvasást.

A még közöttünk élők közül ez alkalommal Hanzlik Jánost kerestem meg, több okból is. Annak idején a 110 kilósok mezőnyében jó eredményeket ért el, Münchenben, az olimpián 6. helyen végzett, Európa-bajnoki bronzérmes, pályafutása befejezését követően pedig az edzői tevékenységével is elismerést vívott ki magának.

Hanzlik Jánost az április 14-én ünnepelt 80. születésnapja alkalmából a szövetség elnöksége „A Magyar Súlyemelésért Érdemérem arany fokozatával” tüntette ki. A gratulációt követően tatai lakásában beszélgettünk a kerek évfordulón átlépett sportemberrel.

– Szép nagy házukban hogy telnek a boldog nyugdíjas napok-hónapok?

– Sehol nem titkoltam a betegségemet, amelyből jelen állás szerint sikerült kikeverednem. Nagy örömömre, amikor a főorvos asszony fél év elteltével, a kezelés-sorozat végén elköszönt tőlem, azt válaszoltam, hogy semmit sem érzek, semmi sem fáj. Tehát jól vagyok és megkezdtem a restanciák feldolgozását. Sokat vagyok a kertben, ahol mindig van valami tennivaló.

– Milyen kapcsolatban van ez idő tájt egykori sportágával?

– Ahogy a nóta is mondja: kapcsolatunk laza. Az utolsó, számomra emlékezetes eseményre Tatabányán került sor, ahol a sportkör súlyemelőinek dicsőségtábláját valóban ünnepi hangulatban avathattuk fel. Ez 2021. június 4-én történt. Sajnos a Covid-járvány sokat ártott a sportbaráti kapcsolatokban is, hiszen mindenki sokkal óvatosabb lett, aki teheti, keveset jár emberek közé.

– Emlékezzünk a TBSC két, legismertebb súlyemelőjére, Földi Imrére és Veres Győzőre!

– Földi Imrét mindig szerettem, tiszteltem és becsültem, elsősorban kivételes embersége és páratlan eredménysora miatt. Veres Győzővel más jellegű volt a kapcsolatom. Vele sokkal mélyebben tudtam különböző témáról érdemben beszélgetni és mindmáig nagyon sajnálom, hogy neki el kellett hagynia az országot. Mindkét ember minden megnyilvánulásán látható és érzékelhető volt az, hogy mennyire elkötelezettek sportáguk iránt! Hogy milyen céltudatosan és kivételes akaraterővel dolgoznak céljaik megvalósításáért.

– Ön mikortól meddig versenyzett?

– 1961-ben, gimnazistaként tettem meg az első lépéseket a sportágban. 1975-ig küzdöttem a vastárcsákkal, de akkor is csak kényszerből, egy csuklósérülés „jóvoltából” kellett visszavonulnom, mert addig nagyon készültem a München utáni második, reménybeli olimpiámra, amelyet 1976-ban, Montrealban rendeztek meg.

– A sportággal volt kapcsolata egy napra sem szűnt meg.

– Már évekkel korábban készültem az edzői pályára, ezért a középfokú képzést elvégeztem, majd a szakedzői diplomát is megszereztem. Így azonnal elkezdhettem a helyi utánpótlással foglalkozni. Három edzőt hoztam ide: Kazincbarcikáról Papp Lászlót, Varga Lászlót innen, a városból igazoltam át és Nagy Ákos édesapját, Nagy Mihályt is sikerült megnyernem a közös munkára. Mindannyian folyamatosan jártuk az iskolákat, így évente mindig összejött 50-60 kezdő, akikből azután lehetett válogatni. Minden évben megmaradt 5-6-7 emberünk, akikből azután számos, kitűnő súlyemelőt tudtunk kinevelni. Abban az időben két, egyenként 5×10 méteres teremmel is gyarapodtunk. 1989-ben lettem a felnőtt válogatott főállású kapitánya, a barcelonai olimpia évének, 1992-nek a végéig.

– Szöul után milyen viszonyokat talált a legjobbaknál?  

– Két versenyzőt – Csengeri Kálmánt és Szanyi Andort – már addigra eltiltottak. Szanyi később visszatért a válogatottba, de Barcelonában magas kezdősúly miatt lökésben kiesett. Így lett a legeredményesebb versenyzőnk az 56 kilósok között indult Karczag Tibor. Az 1990-es évek első felének nagy pénztelenségében én is igen nehéz helyzetbe kerültem, mivel mindenhol hatalmas leépítések voltak. Végül a helyi Szénbányák Vállalatnál állományba vettek, ahonnan röviddel később, igen szerény összeggel, de sikerült nyugdíjazzanak.

– Hogyan teltek a következő évei?

– Három évig a fiam boltjában dolgoztam családtagként, ingyen és bérmentve. 1996-ban ismét felajánlotta a szövetség a kapitányi feladatkört, de csak az utánpótlás korúakat vállaltam el, akikért 2000-ig jó szívvel dolgoztam. Az utolsó versenyem Tiszaújvárosban, az Olimpiai Reménységek Versenyén (ORV) volt, ott köszöntem el a junior kapitányságtól. Bár koromat illetően még igazán nem számítottam idős embernek, de az ember néha korábban elfárad. Én akkor éreztem úgy, hogy be kell fejeznem.

– A szakírói tevékenységéről még nem esett szó.

– Az 1980-as, moszkvai olimpiát követően megjelent egy főiskolai jegyzetem a súlyemelésről. Hiánypótló szakkönyvet írtam a jó nevű festő és grafikus feleségem segítségével a súlyemelésről, Ezután kaptam meg a megtisztelő mesteredzői címet. Még húsz évig vezettem a TF-en a középfokú súlyemelők képzését.

– 2000-ben gyakorlatilag minden súlyemelő vonalról elköszönt. Mi minden történt azóta?

– Tíz évig minden üzleti szándék nélkül, de kiemelten foglalkoztam a fafaragással. Több éves kutatómunkával feldolgoztam a Hanzlik családok történetét 1680-tól 2020-ig. Az évek során átestem öt, kemény operáción is, így némiképp „felújított állapotban” kezdhetem el életem kilencedik évtizedét.

– Sportágával jelenleg van-e bármilyen kapcsolata?

– Örömömre 2020-ban S. Szabó Andrással közösen elkészítettük a szép kiállítású szakkönyvet, amely „A súlyemelés alapjai” címmel meg is jelent. Annak külön is örülök, hogy a szövetségben nem feledkeztek meg rólam. Ennek jeleként kaptam meg április 15-én, szombaton az említett kitüntetést.

Forrás: jochapress.hu / Jocha Károly