Magyar Súlyemelő Szövetség

Résztvevők: Bökfi János Békéscsabai SSZSE vezetőedzője, Nagy Zsolt, Lepkó Bence, Gulyás Milán, Garamvölgyi Kasszandra, Mitykó Veronika, Füzesi Anna, Feri Attila NYVSC vezetőedzője

Végleges versenyprogram és rajtlista

Ma reggel az első csapat tagjai útnak indultak a lengyelországi Raszynban kezdődő Junior és U23 Európa bajnokságra. A verseny 2024. október 26-tól november 3-ig tart.

Több hetes Héraklész programos tatai edzőtáborban készültek a versenyzők, melyet ezúton is köszönünk az NSÜ-nek.

4 ütemben utazik ki a csapat.

1. csapat tagjai: Árva Cintia, Kecskés Karina, Bunász Gábor versenyzők, Haragos Attila szövetségi kapitány

2. csapat tagjai: Szalai Lili, Fekécs Szilárd, Újvári Lajos, Baranyai János szövetségi edző

3. csapat tagjai: Fábián Léna, Zsédely Szabolcs

4. csapat tagjai: Boros Viktória, Lucz Levente versenyzők és Márkus Erzsébet a HVSE vezetőedzője

Az alábbi táblázatban látható a kiutazó sportolók versenyinek kezdete:

Az élő közvetítés az alábbi linken érhető el: Élő közvetítés (Eredménytábla)

Eredmények

Végleges versenyprogram és rajtlista

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Hupp Tibor 2024. szeptember 27-én 61 éves korában elhunyt.

Eredmények:

Újvári Lajos országos csúcsot emelt lökésben (157 kg) és  összetettben (287 kg).

Kecskés Karina szakításban  (76 kg) és  összetettben (170 kg) emelt országos csúcsot.

Az MSSZ nagy örömmel rendezi az egyesületek által megelőlegezett költségeket Újvári Lajos sportoló és Kecskés Zoltán edző után az előzetesen megbeszéltek szerint.

Gratulálunk az eredményekhez!

A 2024. évi U15 és U17 2024.09.14-15-én került megrendezésre, a helyszíne a kiváló adottságokkal rendelkező szombathelyi Haladás Sportkomplexum, Tóth Géza súlyemelő terem volt. A versenyt Hencz Kornél MSSZ szakmai alelnöke, egyben a Vas megyei Súlyemelő Szövetség elnöke nyitotta meg.

Szeptember 14-én, szombaton reggel a 9.30-kor kezdődő női/ férfi serdülő, 4 versenyből álló bajnokság 18.00 óra után ért véget.

Szeptember 15-én vasárnap reggel a 10.30-kor kezdődő női/férfi ifjúsági, 3 versenyből álló bajnokság 15.00 után ért véget.

A verseny lefolyása zökkenőmentes volt, a versenyen az eredményhirdetés a díjak és különdíjak átadása Takács Mária MSSZ főtitkár asszony és Hencz Kornél MSSZ szakmai alelnök segítségével történt.

A versenyen országos csúcsot Gulyás Milán serdülő 89 kg-os súlycsoportban szakításban (120 kg) és összetett (260 kg) emelt, míg Tamtom Péter ifjúsági korcsoportú 89 kg-os súlycsoportban lökésben 152 kg-ra javította a régi rekordot.

Abszolút legjobbak korcsoportonként:

U15 fiú korosztály: I. Gulyás Milán (Békéscsabai SSZSE)

II. Újfalvi Martin (Kecskeméti TE)

III. Bán Gergely (REAC)

U15 női korosztály: I. Török Fanni (Kecskeméti TE)

II. Rives Linda (FISZEJ SE)

III. Nagy Korina (Vállalkozók SE)

U17 fiú korosztály: I. Bunász Gábor (REAC)

II. Tamtom Péter (Győri Atlétikai Club)

III. Fekécs Gergő (Békéscsabai SSZSE)

U17 női korosztály: I. Ari Éva Olívia (Vállalkozók SE)

II. Garamvölgyi Kasszandra (Békéscsabai SSZSE)

III. Lőrincz Csenge (Veresegyházi FSK)

Bajnokok súlycsoportonként:

U15 fiú korosztály:

49 kg Kocsi Gábor (Tamási Koppány SE) 125 (52,73)

55 kg Lukács Szabolcs (Szolnoki MÁV SE) 134 (62,72)

61 kg Újfalvi Martin (Kecskeméti TE) 164 (76,88)

67 kg Lombosi Titusz (Vállalkozók SE) 155 (70,85)

73 kg Rózsavölgyi Benedek (Haladás VSE) 132 (60,72)

81 kg Kis Botond (Kecskeméti TE) 135 (59,76)

89 kg Gulyás Milán (Békéscsabai SSZSE) 260 (120,140)

96 kg Mórocz Nándor (Békéscsabai SSZSE) 160 (70,90)

+96 kg Németh Szabolcs (Téglásért SE) 125 (105,125)

U15 női korosztály:

45 kg Szopkó Eszter (Vállalkozók SE) 60 (25,35)

49 kg Hegedüs Mia (Haladás VSE) 61 (26,35)

55 kg Pakó-Vajda Hanna (Gyömrő VSK) 87 (37,50)

59 kg Rives Linda (FISZEJ SE) 105 (50,55)

64 kg Török Fanni (Kecskeméti TE) 124 (57,67)

76 kg Bakos Nóra Evelin (Haladás VSE) 74 (31,43)

+76 kg Nagy Korina (Vállalkozók SE) 132 (54,78)

U17 fiú korosztály:

61 kg Fekécs Noel (Békéscsabai SSZSE) 206 (91,115)

67 kg Bunász Gábor (REAC) 240 (110,130)

73 kg Fekécs Gergő (Békéscsabai SSZSE) 240 (100,140)

81 kg Demó András (Békéscsabai SSZSE) 189 (91,98)

89 kg Tamtom Péter (Győri Atlétikai Club) 269 (117,152)

102 kg Csordás Ferenc (Soroksári SSZSE) 200 (90,110)

+102 kg Bakó Szebasztián (Kecskeméti TE) 265 (115,150)

U17 női korosztály:

45 kg Tisza Kitti (Anima Core SE) 73 (34,39)

49 kg Ari Éva Olívia (Vállalkozók SE) 133 (59,74)

59 kg Garamvölgyi Kasszandra (Békéscsabai SSZSE) 150 (66,84)

71 kg Kun Kata (Baranyai SE Tata) 118 (50,68)

+81 kg Mórocz Noémi (Békéscsabai SSZSE) 148 (68,80)

A versenybíróság elnöke Fodor Emese országos bíró volt.

Versenybíróság tagjai: Tapodiné Takács Erika nemzetközi II. o. bíró, Pócza Károly nemzetközi-országos bíró, Törökné Dankó Ilona országos bíró, Takács Tamás országos bíró, Lendvai Zsolt I. osztályú bító, Ambrózy Attila I. osztályú bíró, Gyürüs Barbara I. osztályú bíró; szólítók: Kovács Csaba országos bíró, Lőrincz István országos bíró.

Köszönjük a munkájukat!

Ilyen kánikula augusztus végén amióta az eszemet tudom, még soha nem volt, pedig már régen elmúltam háromszor húszéves is. Persze a hőség miatt nem állhat meg az élet, márpedig már jóideje készültem egy találkozóra a magyar súlyemelés megszállottjainak egyikével, Ádám Lászlóval.

Befogtam hát a 28 éves paripámat és nekivágtam a szélesen elterülő főváros átszelésének. A második kerületből indulva sikerült keresztüljutnom a XIII., a X., majd a XVII. és a XVIII. kerületeken, onnan pedig – Maglódon áthaladva – már tényleg csak egy macskaugrásnyira található Gyömrő városa. A helyi sportcsarnokot a magyar kézilabdázás mindmáig egyetlen világbajnoki címét kiharcolt női válogatottjának (1965, NSZK, Dortmund) máig is élő kiválóságáról, Ignácz Ilonkáról nevezték el.

A gyömrői súlyemelésnek nincs olyan reprezentatív terme, mint a kézilabdázóknak, de a „birodalom” mindenese, Ádám László tanár úr így is tökéletesen elégedett szeretett sportága helyzetével, adottságaival. Ráadásul a többféle szakmával foglalkozó kft.-ben az egyik embere, – az MTK-ban volt versenyzője, Sebestyén Zoltán –                    elintézte, hogy egy méretes termük legyen. A súlyemelő állványok mellett meglévő, különböző erőgépeket pedig maga a tanár úr szedte össze szép lassan, sokéves gyűjtő munkával.

A kánikula velejárója, verőfényes napsütés fogadott, amikor megérkeztem a Szekfű utca 12-ben lévő bázisra. Szinte egyszerre futottunk be, s onnan kezdve megismerhettem egy sporttól megszállott ember életútjának legfontosabb állomásait, továbbá a Gyömrő V.S.K. súlyemelő szakosztályának életét, örömeiket és gondjaikat.

– Ahogy már korábban is említettem, a Covid-járvány idején kerültünk végleg ide. A konditerem a helyi Teleki László Gimnáziumban működött, ahol 24 évig tanítottam, mivel testnevelő tanári és szakedzői diplomával is rendelkezem. A súlyemelés néhány évre átköltözött Maglódra, a konditerem továbbra is működött az általánosban. Egyesítettük erőinket és Maglódról, illetve a helyi általánosból költöztünk ide végleg, a jelenlegi otthonunkba.

   – Kérem, meséljen egy kicsit arról, miként alakult ki Önnél ez a maximális elkötelezettség a súlyemelés iránt.

– Szerencsésnek mondhatom magamat, mert számos sportágat kipróbálhattam már az általános iskolában, Pestszentlőrincen. Onnan a IX. kerületi Vendel utcában működött József Attila Technikumba jártam, ahol a forgácsolástól a villanyszerelésig számos szakma alapjait elsajátíthattam. Természetesen a foci is helyet kapott az életemben, mellette az ökölvívásba, az atlétikába és az evezésbe is belekóstolhattam. A technikum első osztályában két birkózó gyerek elvitt a Honvédba, ahol később az olimpiai-, világ- és Európa-bajnok Varga Jancsival egyre többet edzhettem együtt. Érdekesség, hogy később, mint súlyemelő edző, én edzettem a feleségét, a diszkoszvető Varga Gabit, aki nagyon erős volt. Technikai finomításokra viszont felnőtt korban már nem sok esélye volt. Így vagyok a későn kezdő, a mastersben jó eredményeket elérőkkel is.

   – Öt év után bevonult katonának.

– Pápára kerültem, heti három edzésre kimehettem, viszont haza nem utazhattam. Ezért inkább lemondtam a birkózásról, így 3-.4 havonta csak hazakerültem. Benn a seregben már rendszeresen erősítettem, így a leszerelést követően nem nulláról kezdtem el súlyt emelni. Erre Kőbányán, az EVIG-ben volt lehetőségem, ahol akkor Vranyecz Kálmán volt az edző, itt 1972-73-ban már elkezdhettem edzősködni. Akkoriban 16 súlyemelő szakosztály volt a fővárosban, most három vagy négy. Ami engem illet, kemény küzdelemben javítgattam az eredményeimet, majd az ötödik évben a Honvéd akkori, idős mestere, Keleti Emil hívott, hogy nem mennék-e át hozzájuk egy személyben versenyzőnek és edzőnek?

   – Ez az invitálás 1974-ben történt. Ez idő tájt Ön milyen eredményre volt képes?

– Még 1972-ben három fogásban értem el az egyéni csúcsaimat: nyomásban 115, szakításban 100, lökésben pedig 130 kilót tudtam. 1973-tól már csak két fogásnemben versenyeztünk, és nálam lassan mindinkább az edzősködés felé tolódtak el a dolgok. Volt néhány jó versenyzőm is. Akkor például az ólomsúlyú Harcos Gábor is válogatott kerettag volt. Emil bácsi előbb lemondott, majd jött a korábbi kapitány, Horváth József vezetőedzőnek.

   – A Honvédból 1977 végén köszönt el. Hova vitt az útja?

– Mivel közben már javában tanultam a TF-en a szakedzőin, a Csepel vezetőedzője, Balogh István csábított hozzájuk azzal, hogy legyek vezetőedző. Ekkor ott emelt Szűcs László, Mandzák Berci, Gere Géza, ifjabb Ambrózy Jenő és mások. Jól mentek ott a dolgok, Mandzák nemzetközi szintet emelt, ám két év múlva vissza kellett mennem a Honvédba, mert aki oda hívott, a Balogh Pista 1979 végén rendesen megfúrt. Visszamentem a Honvédba, ahol elsősorban saját nevelésű versenyzőkre alapoztam. 1984-ben neveztek ki vezetőedzőnek és az is maradtam, amíg 1989.ben be nem zárták a szakosztályunkat. Ott volt a Sinkovics Feri, a Hlavati Bandi, a Szabó Feri és a Bujáki Jóska is. Amikor az 1984-es olimpiára készültünk, egy tragédia árnyékolta be az életünket. A 75 és 82 kilóban versenyzett Szabó Feri ugyanis nászúton volt Horvátországban, ahol a gázmelegítőjük valamiért felrobbant, a felesége azonnal meghalt, Ferinek pedig térd alatt amputálni kellett a lábát. Felépülve edző lett, majd amikor a Honvéd szakosztályát megszüntették, azonnal kiment Spanyolországba, ahol mindmáig edzősködik.

   – Önnel ekkor mit történt?

– Áthívtak az MTK-ba, ahol a nehéz gazdagsági viszonyok között még kihúztunk öt évet; 1995-ben a kék-fehérek is bezárták a szakosztályukat. Szerencsémre akkor alakult itt, Gyömrőn a Teleki László Gimnázium, ahol a kezdő tanári gárdába engem is felvettek. Huszonnégy évig, tehát 2019-ig főállású testnevelő tanár voltam a gimnáziumban, ahol sokáig edzhettünk, majd a súlyemelők átmenetileg Maglódra költöztek. A jelenlegi helyünkön 2019-ben kezdtünk el szép lassan berendezkedni.

   – Hogyan telnek itt, ebben a tágas teremben a súlyemelők napjai, évei?

– Érdekes módon, elsősorban masters versenyzőim vannak. Két férfi és két nő is van, akik nemzetközi versenyeken is indulnak és helyt is állnak. Tavaly például a lengyelországi masters világbajnokságon Szabóné Dósa Anna az 59 kilósok között harmadik lett. Reményi Gábor korábban emelt, majd szünet után visszatért. Ő a 96 kilósok között korosztályos bajnok, vagy máskor érmes volt. Az előzőleg labdarúgó Bikes Patrik immár nálunk edz és versenyez. 81 kilós, a mastersek mezőnyében többszörösen dobogós az országos bajnokságon. Ebbe a körbe tartozik még a Hegymegi Szilvia is, aki civilben felelősségteljes munkát végez: a kisegítő iskolában fejlesztő tanárként dolgozik. Van egy nagyon ügyes kislányunk is, a 15 éves Pakó-Vajta Anna, aki – ha elég kitartó lesz – szép sikereket érhet el. Összesen vagyunk húsz-huszonketten – a többség csak kondizni jár le, az ő létszámuk folyamatosan változik. Nincs állandó tagdíjunk, leginkább az 1 százalékokból van némi bevételünk. A Gyömrői V.S.K. támogatja a szakosztályunkat.

   – Nem bánta meg, hogy ennyire elkötelezte magát a súlyemelés mellett?

– Egyetlen percre sem! Nekem a súlyemelés a legfontosabb az életemben, mindmáig rendszeresen edzek is. Számomra az nagyon sokat jelent, hogy életem során végig fiatalabbak és idősebbek között lehettem és oktathattam őket a sportág szeretetére és a technikai finomságokra. Komoly versenyzők is megfordultak a kezem alatt, mint például a Honvédban a Buda Attila, aki 1988-ban a szöuli olimpián az 5. helyet szerezte meg. Mészáros István a Honvédban volt a versenyzőm, majd átjött az MTK-ba, végül 1992-ben ő is olimpikon lehetett. Barcelonában meg kellett elégednie a 11. hellyel.

   – Bár Ön még most is lelkesen foglalkozik a súlyemelőkkel, de azért már van egy nagy adag élettapasztalata is, nyugodtan készíthet mérleget. Mit tartott a legfontosabbnak az edzői munkássága során?

– Az állandó odafigyelést. Minden versenyzőmet folyamatosan kezelem, és amennyiben bírom a bizalmát, minél többet szeretnék tudni róla. Így az életviteléről, a gondolkodásáról, hogy ő mit tart fontosnak az életében. Minél jobban megismerem a tanítványaimat, annál jobban tudok reagálni az esetleges változásaikra. Legtöbbüknél már ránézésre is tudom, mikor hogyan alszik, hogyan terhelhető. Az edzőnek pedig az a dolga, hogy rugalmasan kövesse a versenyzőben lezajló folyamatokat, változásokat. És ami nagyon fontos: a súlyemelés ugyan alapvetően erősport, de a technika rengeteget számít. Ezt pedig csak fiatalon lehet jól elsajátítani, ezért nagy a felelősségük a kezdőkkel foglalkozó edzőknek!

– Nagyon büszke vagyok, hogy ezidáig kb. 53 éves folyamatos edzői munkám során nagyon sok utánpótlás és felnőtt korú versenyzőm teljesített a dobogó valamely fokán Magyar Bajnokságon és nemzetközi versenyeken is.
Nagy öröm számomra, hogy felnőtt magyar bajnokom volt 10 súlycsoportból, 1987-ben 3 fő a Budapest Honvéd színeiben, 1992-ben 4 fő az MTK versenyzői közül.
Az NB – I. Csapatbajnokság legjobb eredményei edzői pályafutásom során:
1987. I. hely Bp. Honvéd
1988. I. hely Bp. Honvéd
1990. I. hely MTK

Jocha Károly