Amíg a többi diák pihen, addig Kecskés Karina kőkeményen edz, hogy ott lehessen a 2028-as olimpián.
Egy fiatal, középiskolás lány hétköznapijait kevesen képzelik el úgy, hogy a súlyemelőteremben tölti az idejét hatalmas tömegeket megmozgatva. Márpedig a Fiszej SE tehetsége, Kecskés Karina pontosan ezt teszi, méghozzá úgy, hogy a Hajdú-Bihar megyei Súlyemelő Szövetség őt választotta meg a 2022-es év abszolút női versenyzőjének. A sportoló csak tavaly összesen nyolc csúcsot döntött meg a versenyei során, és a jövőre nézve is komoly céljai vannak. Karinát edzés közben látogatta meg a HAON, amely során beszélt többek között a kezdetekről, a tanulmányairól és az edzőjével való kapcsolatáról – aki történetesen az édesapja, Kecskés Zoltán.
– A szüleim által ismerkedtem meg a fitnesszel nagyon fiatalon, már 3-4 éves koromban. Mivel édesanyámnak – Kecskés Melindának – is ez a sportága, ezért magától értetődő volt, hogy én is azon az úton indultam el. Tizenegy évig űztem, aztán most tavasszal lesz három esztendeje, hogy váltottam a súlyemelésre. Mivel a szüleim ebben dolgoznak és élik az életüket, így egyértelmű volt, hogy én is belecsöppenek. Nagyon megtetszett, hogy az iskolán kívül van más elfoglaltságom is, egy biztos pont az életemben – mondta.
Forrás: Kiss Annamarie
A fiatal sportoló elmondta, hogy a fitneszes időszakának az utolsó 2-3 évében már megfogalmazódott benne, hogy az lassan véget ér. – Sokat számított, hogy nem olimpiai sportág, és a világbajnokság jelenti a csúcsot, amin négy alkalommal is szerepelhettem. Hosszú idő volt meghozni azt a döntést, hogy abbahagyom, anyáékkal is sokat vívódtunk rajta. Aztán két hónapig csak lejártam mozogni az edzőterembe, ahol közben apa tréningezte a súlyemelőket. Nagyon régóta tetszett a sportág, már csak miatta is. Azonban volt egy félelmem, hogy túl izmos leszek, vagy „elférfiasodok” – elevenítette fel a váltást, amire édesapja is biztatta, mondván, lassan túl késő lesz belevágni a súlyemelésbe.
Karina magasabb szintet képviselő vetélytársai már 9-10 évesen vagy még ifjabban elkezdték, érettebb a technikájuk és sokkal rutinosabban mozognak ebben a közegben. – Rengeteg munka volt benne, hogy a 3-4 év késés ellenére felhozzam magamat oda, ahol most vagyok. Két éve indulok rendszeresen versenyeken, de nagyon sok edzés, munka és lemondás van emögött. Nagy kitartás kell ahhoz, hogy nemcsak a tréningeket, hanem az egész életemet, még az alvást is ehhez kell igazítani – fogalmazott.
Forrás: Kiss Annamarie
A Fiszej SE versenyzője jelenleg a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumának tanulója, úgyhogy a sportot természetesen össze kell egyeztetnie a tanulással. – Pont akkor kezdtem el a súlyemelést, amikor a középiskolát is, ezért több fronton is „fel kellett kötni a gatyámat”. Előfordul, hogy még az óráim előtt is lemegyek edzeni, aztán suliban vagyok reggeltől nagyjából kettőig, utána általában alszom egyet, hogy a délutáni tréningre feltöltődjek. A tanulás pedig estére marad, amivel azt mondhatom, hogy nincs nagy gondom – számolt be napirendjéről. Hozzátette: úgy érzi, helyt tud állni mind a két fronton.
Karina jövőre érettségizik és elárulta, hogy szeretne majd egyetemre is menni. A Kossuthban jogi tagozatra jár, és ezen a területen is tanulna majd tovább. Hozzátette, az biztos, hogy a súlyemelés ugyanilyen intenzitással megmarad az életében a későbbiekben is.
Amikor a szünetben a többi diák a vakációját tölti a strandokon vagy akár otthon pihenve, Karina akkor is keményen dolgozik az edzőteremben. – Nyáron semmivel sincs kevesebb edzésem, sőt, még talán több is van, hiszen jobban jut rá idő. Megtartja a rutint az életemben, és nem lustulok el. Néha persze eszembe jut, hogy egy-egy alkalmat kihagynék, de igyekszem úgy kihasználni a szabadidőmet, hogy az is értékesen teljen. Illetve tavaly nyáron két alkalommal is voltam nemzetközi versenyen a magyar szövetséggel, és az valamilyen szinten nyaralásnak is számított. Nagyon jó volt a hozzám hasonló korú sporttársaimmal eltölteni az időt – mondta. A fiatal sportoló megemlítette, hogy hétvégente igyekszik időt szakítani arra is, hogy elmenjen moziba vagy nyáron fürdőzni. Fontos, hogy úgy alakítsa ki a programját, hogy ne sokalljon be az edzésektől.
Forrás: Kiss Annamarie
Ahogy Karina említette, tavaly nyáron vett részt az első nemzetközi megmérettetésén, egy utánpótlás Európa-bajnokságon. – Teljesen más volt, mint ahogy elképzeltem. Nagyon motiváló volt látni, hogy a különböző országokból érkező versenyzők ugyanazt csinálják mint én. Hozzám hasonlóan ők is kitartóak és megszenvednek az eredményeikért. Rendkívül inspiráló volt velük találkozni, és nagy boldogság volt részt venni a megmérettetésen – mondta, majd elárulta, hogy egyáltalán nem volt nyugodt a viadal előtt. – A korábbinál eggyel alacsonyabb súlycsoportban indultam, ezért fogynom kellett, ez kicsit megviselte a szervezetemet. Ráadásul lámpalázas típus vagyok – még ha jól is titkolom –, akkor is nagyon izgultam. Idegen környezetben, ismeretlen emberekkel voltam körülvéve, az edzők különböző nyelveken kiabálták a tanácsaikat a tanítványaiknak – számolt be az élményeiről. Megjegyezte, hogy a szokatlan helyzet ellenére nagyon élvezte, hogy ott lehetett.
A fiatal súlyemelő –, ahogy már korábban szó esett róla – édesapja, Kecskés Zoltán tanítványa. – Annak idején a fitnesz kapcsán anya volt az edzőm, de dolgoztam együtt más szakemberekkel is. Nagy a különbség a kettő között, a súlyemelésben pedig még inkább.
Apának mindenről tudnia kell. Mikor mennyit eszek, hány órát alszok és nyilván felügyeli az edzéseket is egészen a bemelegítéstől kezdve. Ez persze néha frusztráló, de így működik jól, nélküle nem lennék most ott, ahol vagyok
– hangsúlyozta.
A fiatal sportoló megemlítette, hogy a mentális kihívásokat tekintve is különleges helyzetben vannak. – Úgy gondolom, hogy magamban jól tudom kezelni a kudarcokat, azonban nem vagyok egyedül. Amennyi munkát beleteszek egy-egy versenyre való felkészülésbe, annyit legalább apa is, viszont a végén rajtam múlik az eredmény. Ha nem sikerül jól egy megmérettetés, akkor bűntudatom van, hogy csalódást okozok neki. Mindig mondja, hogy ne legyen, mert ez nem erről szól, de ebből a szempontból még nehezebb megélni egy-egy rosszabb eredményt – árulta el.
Forrás: Kiss Annamarie
Végül azt kértük Kecskés Karinától, hogy mondja el, hogyan képzeli el magát öt esztendő múlva. – Pont 2028-ban lesz az olimpia Los Angelesben, az álmom, hogy ott legyek. Az lenne a csúcs. Akkorra már nyolc éve lesz, hogy súlyt emelek, és annyi felkészülés kell is egy olimpiára való kijutáshoz. Az érettségit szeretném minél jobban megírni, hogy az egyetemre felvegyenek, mellette pedig folyamatosan edzek majd – vázolta fel terveit, amelyeket végül egy mondatban összegzett: öt év múlva ilyenkor egy egyetemista szeretne lenni, aki gőzerővel készül a Los Angeles-i olimpiára.
Bakos Attila
Forrás: haon.hu
Legutóbbi hozzászólások