Első alkalommal rendezett a szövetség együttes, az ország valamennyi ifjú súlyemelőjét mozdító tinibajnokságot szombaton Kisbéren. A korábban területi alapon, Kelet-, illetve Nyugat-magyarországi formában szervezett országos bajnokságokat egyesítő eseményen nem kevesebb mint 180 gyerek vett részt. A teljesítményüket azonban nem kilókban mérték, a 8−12 évesek versengésében a klasszikus súlyemelésen kívül labdadobó- és távolugró-gyakorlatok is szerepeltek.
 
Gy. Szabó CsillaA felületes szemlélőnek minden úgy zajlott ezen a szombaton Kisbéren, a Zsivótzky Gyuláról elnevezett sportcsarnokban, ahogy az a súlyemelő országos bajnokságokon megszokott. A szponzorfal előtti kis emelvényen súlyokkal küzdöttek az indulók. Kicsit közelebb lépve azonban nyomban látható volt, hogy itt valami másról van szó. Az erős emberek nem is olyan erősek, sőt még csak gyermekek, 8 és 12 év közötti „tinik”. A súlyok pedig csak kinézetükben hasonlítanak a megszokott mázsás tengelyekhez, valójában könnyű műanyag korongok. A nézőtéren anyukák, apukák, nagypapák és nagymamák üldögéltek szép számmal. Az ország legkülönbözőbb pontjairól érkeztek a családok a sportág életében premiernek számító tini ob-ra.
Tini ob Kisbéren
A különböző régiókban persze eddig is volt a legfiatalabbak részére bajnokság, ám országosan most először gyűlt így össze a korosztály. És nemcsak súlyemelés szerepelt a programban, de medicinlabda-dobás és távolugrás is. Az egynapos eseményre nem kevesebb mint 180 gyerek érkezett.
„Régebben az volt az elv, hogy a súlyemelést tizenkét-tizenhárom éves korban lehet csak elkezdeni – magyarázta Dobos Imre, a szövetség elnöke. − A legfiatalabbakat azért nem szólítottuk meg, mert a fiatal szervezetet nem lehet túl korán terhelni. Innen jött az ötlet, hogy a teljesítmény helyett inkább a játékosságra fektessük a hangsúlyt. A mai napon a tehetséget, a fizikai képességeket mérjük, hiszen a távolugrás, és a labdadobás mellett technikai gyakorlatokat mutatnak be a versenyzők. Tehát nem az számít, milyen súlyt tud felemelni a kislány vagy a kisfiú hanem az, hogyan.”
A szövetség elnökének szavait bizonyították a pódiumon sorra felvonuló fiatalok, akik pontosan úgy és olyan intenzitással lökték és szakították a súlyokat, mint a nagyok. S bár a sportág vezetőinek elképzelése nagyon jó volt a kiegészítő sportgyakorlatokkal kapcsolatban, az újítás nem nyerte el az összes résztvevő tetszését. A kisbéri Vállalkozók SE mindössze hét esztendős versenyzője, Csordás Zsófia láthatóan kedvetlenül ment a medicinlabdához. Amikor megkérdeztük miért, gyermeki egyszerűséggel, magától értetődően válaszolt:
„Én a súlyemelést szeretem, mert erős akarok lenni. A medicinlabdától félek. Amikor hátra kell dobnom, hátra is eshetek.”
Aztán amikor Zsófi a távolugráshoz érkezett, akkor is inkább a dobogóra, a súlyok közé vágyódott vissza. Halkan suttogta csak, hogy miért:
„Kicsiket ugrok, nem tudok lendületet venni…” vallotta be. Veszíteni pedig senki sem szeret. Ő sem.  A súlyemelés az egészen más. Ezen a napon csak a technika számít, márpedig a hét éves leány arra nagyon felkészült. Még otthon is lelkesen gyakorolt. Seprűnyéllel.
Dr. Tamtom Péter, a rendező kisbéri Vállalkozók Sportegyesülete elnöke maga is kiváló súlyemelő volt, Sydney olimpikonja. Szakmai kérdések kapcsán először inkább a rendezés nehézségeiről beszélt:
Varga Viktória olimpiai 4. helyezett adta át a díjakat
„Száznyolcvan gyermekkel egynapos versenyt megrendezni mindenképpen nagy kihívás, ráadásul egy hónapunk volt csupán a szervezésre. Szerencsére, rutinosak vagyunk, az elmúlt tíz évben számos országos, korosztályos és felnőttversenyt rendeztünk. Ez az új rendszer azt a célt szolgálja, hogy a gyerekek megszeressék a sportágat, amely minden más sportnak kiváló alapja. Súlyt emelnek, medicinlabdát dobnak, futnak, távolt ugranak, és az összetett eredmény alapján nem feltétlenül a legerősebb, hanem a legügyesebb, a legsokrétűbb lesz a győztes. Az igazi nyertes pedig a súlyemelés maga, amely stabil utánpótlásbázist kap a fiatalok révén.”
Mielőtt az apróságok a dobogóra léptek, ugyanúgy izgultak, mint a nagyok. Imre Dezső, az Észak-dunántúli régió vezetőedzője a rendezvény lelke és irányítója ilyenkor néhány pillanatra visszabújt a megszokott szerepébe és a tanítványait bátorította:
„Amit megtanultatok, azt tessék szépen megcsinálni. Tartásra nagyon figyelj!” – szólt versenyzői után, s legalább annyira izgult értük, mintha olimpiai döntőben lettek volna. Pont mint Athénban, amikor egyik legkedvesebb tanítványa, Varga Viktória a negyedik helyen végzett. A pontszerző olimpikon most az érmeket adta át a gyerekeknek. Mindegyiknek, szép sorjában, hiszen a szombati tini országos bajnokságon csak az volt a fontos, hogy valamennyi résztvevő gyerek győztesként hagyhassa el a termet. Ahhoz pedig az érem legalább annyira hozzátartozik, mint a súlyzó.