SÚLYEMELÉS
A tisztes helytállás, a biztató szereplés, a dobogó közeli helyezések mellett, de leginkább valamennyit megelőzve azért az az igazi mércéje egy sportág eredményességének, hogy képviselői szereznek-e érme(ke)t az adott esztendő világversenyein. Márpedig ebből a (fő) szempontból nézve sikeresen vizsgázott a magyar súlyemelés hátországa: 2017-ben az utánpótláskorúak több medált kiérdemeltek a különböző nemzetközi korosztályos megméretéseken, jelezve, hogy a sportág elindult felfelé.
Eleve jól rajtolt a versenyévad, hiszen a felnőttek áprilisi Európa-bajnokságán, Splitben az ólomsúlyú Magát Krisztina három bronzérmet nyert, s pontszerző helyen, hatodikként végzett a szegedi óriás, Nagy Péter is. Helytállásuk afféle jeladás volt a fiataloknak – udvariasabban: a náluk fiatalabbaknak -, hogy tessék kettőjüket követni, s ez többé-kevésbé meg is történt.
Az első biztató példa már tavasszal megérkezett: az áprilisi, thaiföldi ifjúsági világbajnokságon a tizenöt esztendős Terebesi Adrián Európa-csúcsot lökött, ráadásul kedvenc súlycsoportjánál, a 77 kilogrammnál eggyel feljebb, 85 kilóban, ahová kísérleti jelleggel ruccant fel. Más kérdés, és az erőviszonyok kellő fokmérőjének tekintendő, hogy összetettben így is csak 21. tudott lenni a kategóriában. A népes magyar csapatból még ketten szerepeltek a biztató jelzőt feltétlenül kiérdemlő módon: a lányoknál legeredményesebb Pákozdi Éva a plusz 75 kg-ban 10. lett, illetve a fiúknál a plusz 94 kilóban nyolcadikként végzett Holló Szilárd.
↓ Tovább a teljes cikkhez…
Legutóbbi hozzászólások