SÚLYEMELÉS

A tisztes helytállás, a biztató szereplés, a dobogó közeli helyezések mellett, de leginkább valamennyit megelőzve azért az az igazi mércéje egy sportág eredményességének, hogy képviselői szereznek-e érme(ke)t az adott esztendő világversenyein. Márpedig ebből a (fő) szempontból nézve sikeresen vizsgázott a magyar súlyemelés hátországa: 2017-ben az utánpótláskorúak több medált kiérdemeltek a különböző nemzetközi korosztályos megméretéseken, jelezve, hogy a sportág elindult felfelé.
Eleve jól rajtolt a versenyévad, hiszen a felnőttek áprilisi Európa-bajnokságán, Splitben az ólomsúlyú Magát Krisztina három bronzérmet nyert, s pontszerző helyen, hatodikként végzett a szegedi óriás, Nagy Péter is. Helytállásuk afféle jeladás volt a fiataloknak – udvariasabban: a náluk fiatalabbaknak -, hogy tessék kettőjüket követni, s ez többé-kevésbé meg is történt.
Az első biztató példa már tavasszal megérkezett: az áprilisi, thaiföldi ifjúsági világbajnokságon a tizenöt esztendős Terebesi Adrián Európa-csúcsot lökött, ráadásul kedvenc súlycsoportjánál, a 77 kilogrammnál eggyel feljebb, 85 kilóban, ahová kísérleti jelleggel ruccant fel. Más kérdés, és az erőviszonyok kellő fokmérőjének tekintendő, hogy összetettben így is csak 21. tudott lenni a kategóriában. A népes magyar csapatból még ketten szerepeltek a biztató jelzőt feltétlenül kiérdemlő módon: a lányoknál legeredményesebb Pákozdi Éva a plusz 75 kg-ban 10. lett, illetve a fiúknál a plusz 94 kilóban nyolcadikként végzett Holló Szilárd.

A júniusi tokiói junior-világbajnokság sem hozott még dübörgő áttörést, de az elfogadható tizedik helyezés ismét megvolt a 19 éves, plusz 90 kg-os Gyürűs Barbara révén.
Szó szerint a reménykeltő kategóriába lehetett illeszteni a júliusi történéseket: az olimpiai reménységek csehországi versenyén (ORV) válogatott csapataink mindkét nemnél csak a lengyeleket engedve maguk elé lettek egyformán másodikak. Ősszel pedig tovább „súlyosbodtak” a magyar sikerek: két Európa-bajnokságon négy korosztályban összesen hét érmet nyertek a mieink.
Először szeptember végén nyílt ki a diadalkapu, amikor is a tizenöt év alattiak, az U15-ösök, valamint az U17-esek vizsgáztak közös kontinensviadal keretében Koszovóban, s előbbieknél a már említett ózdi Terebesi Adrián adta látványos bizonyítékát talentumának, parádés teljesítménnyel érdemelve ki a 77 kg mindhárom aranyérmét. Fekete József neveltje kettejük ötéves közös munkájának csúcseredményét produkálta. Ráadásul korosztályos magyar csúcsokkal triplázott, míg a 16 éves szombathelyi Boros Viktória – egyéni rekordokkal fűszerezve fellépését – az összes bronzot megszerezte a plusz 75 kg-ban. Az olimpiai ezüstérmes Márkus Erzsébet tanítványa hat jó gyakorlattal gyűjtötte be a három harmadik helyezést, ami azért is komoly előrelépés, mert U15-ösként két fogásnemi bronzérmet korábban már nyert korosztályos Eb-n.
A pozitív élményt adó folytatás nem maradt el az októberi albániai Európa-bajnokságon sem, ahol a 23 esztendő alattiak versenyében az érdi Jung Beáta fogásnemi aranyéremmel rukkolt elő, megnyerve a szakítást a 69 kilósok mezőnyében. Ugyanitt az U20-asoknál Gyürűs összetettben ötödikként végzett a legnehezebbek között.
A hét érem fényében okkal mondhatta Likerecz Attila utánpótlás-kapitány azt, hogy az összkép mindenképpen biztató.
„A négy arany és három bronz mellett több pontszerző hellyel is gazdagodtunk, úgyhogy lehetőségeinkhez mérten jól zártuk az Eb-ket” – summázott a szakvezető.
Hogy mit hozhat a jövő? 
„Nehéz megjósolni, hogy megmaradnak-e a súlyemelésnél fiataljaink, de az egyértelmű, hogy vannak tehetségeink. Megtapasztaltam, hogy harapósabbak lettek, bevállalták a nagyobb súlyokat is. Úgy érzem, jobb irányba terelődünk mind az eredményeket, mind a hozzáállást illetően.”
A szakmai-emberi segítésnek egy sajátosan fontos további területén is biztos támaszt kaptak ifjú emelőink dr. Krivanek László személyében. A válogatottak – jó korban és jó karban levő – keretorvosa érdeklődésünkre leszögezte, hogy az utánpótlásnál a korrekt technika elsajátítása mellett kulcsfontosságú az egészségnevelés, a dopping kizárása, a megfelelő táplálkozás, a helyes bioritmus is.
„A felelős kapcsolattartás híve vagyok. Hitelesen igyekszem maximálisan gondoskodni a versenyzők egészségének megőrzéséről, a belgyógyászati és mozgásszervi kivizsgálások gyors megszervezéséről, segíteni őket nemcsak az esetleges sérülések mielőbbi ellátásával, hanem ha kell, a lelkükre, az eszükre hatva, odafigyelve rá, hogy mennyire érzékeny korszakukban vannak” – mondta.
A honi szövetséget 2008 óta vezető, s tisztében februárban újabb négy évre megerősített  Dobos Imre elnök lényegi kijelentést tett, amikor a tehetséggondozásról szólva elmondta: Terebes és Boros a felkészülésüket segítő anyagi támogatásban is részesül, s a lehetőség adott mások előtt is. Dobos szerint a 2017-es mérleg jó előjel a 2020-as tokiói nyári olimpia szemszögéből nézve: „Van még három évünk, és bízva fiataljaink töretlen fejlődésében, folyamatos előrelépésében, a legjobbak segíthetnek abban, hogy meglegyen az olimpiai kvalifikáció és a japán fővárosban sikeres legyen a magyar súlyemelés.”                                                               
                              Jancsó Kornél